LEGENDÁK NYOMÁBAN

Friss hírek

A Határtalanul! pályázat keretében írt LEGENDÁK NYOMÁBAN projekt lehetővé tette, hogy iskolánk diákjai és tanárai ismét eljussanak a Kárpát- medence legkeletibb térségében, égigérő havasok között, szűk völgyekben és széles medencében elterülő Székelyföldre. A kézdivásárhelyi Gábor Áron Szakképző Líceum februári magyarországi látogatása után a halásztelki Bocskai 2019. április 6-12. között utazott Erdélybe.

A program első állomásaként egy csernátoni fafaragó mestert látogattunk meg. „Fából van, nem arany, de a fának lelke van” – mondta Réti Zoltán, akinek már gyermekkorában felkeltette érdeklődését a jól formálható anyag. Olyan sokáig sürgött- forgott édesapja mellett az asztalosműhelyben, hogy a fafaragás óhatatlanul az élete részévé vált. A rövid látogatás során bepillantást nyerhettünk a székely kapu és a kopjafa készítés rejtelmeibe. A mester munkáin található idézetek megindítóak és elgondolkodtatóak voltak számunkra.

Utunkat ezután a műemléknek nyilvánított Haszmann Pál Falumúzeumban folytattuk. A szelíd, de huncut mosolyú pedagógus, helytörténész Haszmann Pál (Pali bácsi) elmondta, hogy nem elég a régmúlt korok tárgyi emlékeit „szemmel simogatni”, nem elég a szépérzékünket fejleszteni általuk, de meg kell tanulnunk a történetüket, a népi mesterségek észjárását. A múzeumban kézi foglalkozás keretében a húsvéti tojásírás és festés rejtelmeibe is bepillantást nyerhettünk. A kertben az áttelepített székely házak, székely kapuk, vízimalom, székely temetők kopjafái, régi mezőgazdasági gépek, eszközök, öntöttvas kályhák, régi rádiók, a székely népi építészeti örökség egy-egy jellegzetes típusa adta az „élő” gyűjtemény skanzen jellegét.

A legendák nyomában haladva a keskeny országút kígyózó csíkjai után egyenest az alacsony, de meredek oldalú Várheggyel néztünk farkasszemet, amit Ika várának öregtornya koronázott. A csernátoni Csonka-toronyról népdalok és legendák szólnak, magányosan álló alakja pedig Jókai számára nyújtott ihletet. A néphagyomány óriásokkal, óriáskígyóval, vitéz hősökkel népesítette be.

A Gyilkos-tó és a Békás patak által vájt Békás-szoros Erdély egyik legfestőibb és vadregényes tája. A tó sajátosságát és varázsát a keletkezésekor elárasztott fenyőerdőből visszamaradt, fenyőcsonkokkal teletűzdelt, zöldes árnyalatú vízfelület adja meg. A tó legendájával is megismerkedhettünk: a napsütésben belenéztünk a tó vizébe, és „Fazekas Eszter szürkészöld szemei tekintettek szelíden vissza ránk”. Az impozáns sziklamagaslatokkal szegélyezett Békás-szorost évmilliók során a Békás patak alakította ki. A szoroson végigsétálva a lélegzetelállítóan fölénk magasodó függőleges sziklafalak káprázatos élményt nyújtottak a “Pokol kapujában” és a “Pokol tornácában”.

„A természet e helyen annyi nagyszerűt, annyi megragadóan szépet halmozott egybe, hogy a bámulat valójában kimerül azoknak csudálásában.” – írta Orbán Balázs a Vargyas szorosról csaknem másfél századdal ezelőtt. A Vargyas-szoros kétségkívül Erdély és ezen belül a Székelyföld egyik legszebb és legérdekesebb természeti látnivalója, barlangjaival, mészkőszirtjeivel, tanúszikláival, jellegzetes élővilágával egyaránt. A sétánk során megismerkedhettünk az Orbán Balázs-barlang denevérkolóniájával, a „szúrós szagú” denevérguanóval, a patak mentén a hódok „munkájával” és az erdőben élő védett madár- és lepkefajokkal. A szoroshoz vezető utat „izgalmas” lovasszekerezés színesítette.

A Katrosa melletti legendás erdőben Atilla vitézei után gyalogtúrára is vállalkoztunk. A kissé elcsigázott csapatunk a „fárasztó” hegymászás után a vendéglátó iskolánk által működtetett szabadidő központban pihenhette ki fáradalmait. A finom ebéd után métázásra és focira is sor került.

A hazautazás előtti napon ellátogattunk a 13. század közepén épült gelencei római katolikus templomba.  A templom a 103 festett kazettájáról híres, a gótikus székelyföldi műemlékek egyik legszebb emléke. Palkó Ilonka néni lézerpointerével, idős kora ellenére energikusan magyarázta el a templom történetét, szinte a teljes falat betöltő freskókat, többek között Szent László legendáját.

A Nyergestetőn zajlott 1849 augusztus elsején az a csata, amely a székelység önvédelmi harcának egyik kiemelkedő szimbólumává vált. A két iskola a maroknyi székely vitézségének állított emléket, a közös kopjafa Réti Zoltán fafaragó munkáját dicsérte. „Ne csak tudd a jót, hanem tedd is!” – figyelmeztet minket a bölcs közmondás a faragott, díszített emlékoszlopon. Az avatás során Kányádi Sándor Nyergestető című versében emlékeztünk azokra a hősökre, akik bátran vallották, és a szabadságharc csatamezőin is bizonyították, hogy a haza minden előtt. A megemlékezést a székely és a magyar himnusz eléneklésével zártuk.

Közel hatszáz éve, hogy ferences barátok telepedtek le Csíksomlyón. Ezen századok folyamán mély gyökeret eresztettek az ősi székely földbe, s a székely emberek lelkébe. A csíksomlyói kegytemplom és kolostor mára a magyarság egyik legnagyobb zarándokhelye, kultúrtörténeti emléke lett, a Pünkösdi búcsú pedig az összmagyarság egyik legnagyobb ünnepévé vált. A település felett a dombon található a nyereg, ahová földúton sétáltunk fel. A tetőre felérve a Hármashalom-oltárral szemben, a nyeregben lepihenve megismerhettük azt a legendát, hogy a Jóisten a csíksomlyói dombtetőn hogyan osztotta szét világunkat a nemzetek között, és hogyan lett ez az áldott föld, Erdély és Pannónia örök időkre a miénk.

A hazafelé menet még útba ejtettük „Magos Déva várát”. A várost uraló várhegy vulkanikus oromzatán helyezkedik el a Kőműves Kelemenné balladájával átitatott emblematikus várrom. A már messziről látható szabályos kúp alakú hegyen, a Maros partján, stratégiai helyen épült erődítmény falai közül káprázatos kilátás nyílt.

Bízunk abban, hogy a kézdivásárhelyi és a halásztelki diákok között szövődött barátságok, a szívekben elhozott emlékek maradandóak és meghatározóak lesznek a jövőben.

Hálatelt szívvel gondolunk a testvériskola őszinte, családias vendéglátására, Finna István, Papp Sándor, Vargha Erzsébet, Kacsó Éva és Bács Benke Erika programszervező tanáraira.

Köszönetet fejezünk ki Bakó Katalin főszervezőnek, Ács-Szabó Orsolya és Székely Viktor kísérőtanároknak.

Felber Gyula

igazgatóhelyettes